Ismerkedjünk meg a borókával!

2020.08.30. - Herbárium

A közönséges boróka (Juniperus communis) az egyik legelterjedtebb borókafaj, az északi félteke mérsékelt övezetében számtalan helye, például Észak-Amerikában és Európa nagy részén is megtalálható, hazánkban is őshonos. Örökzöld növény, megjelenése az ivarától függően eltérő. Hímivarú példányai inkább az ég felé törnek, míg a nőivarú példányok a talajhoz közelebb terjeszkednek, bokrosabbak. Merev, tűszerű leveli mellett a kékesfekete színű tobozbogyói díszítik fel igazán a növényeket.

Leginkább a jó vízáteresztő képességű talajokban él meg, de szárazabb, homokosabb vidékeken is előfordul. A tartós vízhiányt sokkal jobban viseli, mint a fényszegénységet. Ha árnyékos helyre kerül, olyannyira szenved, hogy akár el is pusztulhat; igazán szépen csak a napos, világos helyeken fejlődik.

Optimális körülmények között általában 1-4 méter magasra nő, de egyes példányai ennél magasabb fává fejlődnek. Gyökérzete a földben mélyre hatol és olyan sűrűn elágazik, hogy a fa a lehető legtöbb tápanyagot megkapja több talajréteg átszövésével. Sárga virágai barkaszerűek, tojásdad alakúak. Fiatal hajtásai rövidebbek és világoszöldek, később ezek barnás színűvé változnak. Leveli szórtan helyezkednek el, háromszög alakúak és szúros hegyben végződnek, szürkék vagy zöldek, kellemes illatot árasztanak. Bogyói édeskések, az utóízűk azonban kifejezetten kesernyés, ennek ellenére az ember számára fogyaszthatók.

Dísznövényként szinte minden kertészetben beszerezhető, rendkívül változatos méretekben és formákra nyírva, de az egyéb felhasználása is szerteágazó. A népi gyógyászatban emésztéssegítő hatása miatt használják, egyes pálinkaféléknél (például a gin) és boroknál, likőröknél ez adja meg a markáns illatot. A kulináris élvezetek kedvelői a belőle készült lekvárral ízesítik a vadhúsokat. A kozmetikai ipar is nagy mennyiségben fogyasztja, hatóanyagának köszönhetően a bőr puha lesz, fürdősókban pedig kifejezetten segíti az ellazulást és a nyugodt, pihentető alvásra való felkészülést.