Ismerkedjünk meg a citrommal!

2020 jún 18

A közönséges citrom (citrus limon) a citrusformákhoz tartozik, a Citrus nemzetség egyik legismertebb növényfaja.

Szülőhazájára vonatkozóan pontos ismereteink nincsenek, a genomikai vizsgálatokból annyit tudunk, hogy a ma ismert citrom hibrid a keserűnarancs és az ősi citrom között. A legvalószínűbb feltételezés szerint az Észak-Indiában csúcsosodó kasmíri hegyekben (a Nagy-Himalája és a Pir Panjal vonulatai között) őshonos, innen indulhatott hódító útjára kb. 3000 évvel ezelőtt Kínába, ahol a limung nevet kapta utalva arra, hogy citrusféle.

Korai forrásokból tudjuk, hogy Mezopotámiában is ismerték, és a héber törzsek valószínűleg itt lesték el a termesztés fortélyait a babiloni fogságuk ideje alatt. Időszámításunk után a 2. században, az ókori Róma idejében érkezhetett Európába, ekkor azonban még nem terjedt el, erre egészen a 700-as évekig várni kellett.

Virágzása a 10. századi arab növénykultúrában indul, ők már dísznövényként is használták az iszlám kertekben, illetve fogyasztották is a növényt. A következő 150 évben elterjedt a mediterrán térségben is. A tengerentúlra Kolumbusz Kristóf juttatta el, 1493-as, 2. amerikai utazása során, a spanyol hódítók Floridában ültettek először citromfát.

Igazán értékessé azután vált, miután a 17. században az orvosok felvetették, hogy a citromlé gyógyítja a skorbutot. Ezt James Lind hajósebész 1747-es kísérlete igazolta is, a hosszú tengeri úton a skorbutos betegek meggyógyultak a citrom és a narancs fogyasztásától. Éppen ezért a század végén a Brit Királyi Haditengerészet minden tagjának napi szinten kötelezővé tették a citromlé fogyasztását.

Ma Flordia mellett Kalifornia, Ausztrália és Dél-Afrika is vezető citromtermesztő, de szép számmal találni ültetvényeket Olaszország, Spanyolország, Görögország, Törökország, Ciprus és Libanon térségében is.

A citromfa egész évben terem, kis termetű, maximum 5 méteresre nő meg. Már 7 fokon is jól érzi magát, így a mérsékelt éghajlatokon is megél. Viszonylag kevés gondozást igényel, csak a túlzsúfolt ágakat metszik időnként, illetve a magas ágakat visszavágják a bokros növés ösztönzésére.

Ágai tövisekkel borítottak, levelei élénk zöldek. Fehér virágai folyamatosan illatoznak. Termése világos sárgászöld, tojásdad alakú, a végén csúcsosodik. A lédús gyümölcshúsban a termés közepében vannak magvai. Érett formájában az egyik legjobb méregtelenítő gyümölcs, így azonban viszonylag ritkán hozzáférhető hazánkban (többnyire éretlenül szedik le ugyanis, és utazás közben serkentik az érést különböző vegyületekkel). 

A gyümölcs felhasználása sokrétű. A fermentációs folyamatok kialakulása előtt elsődleges citromsavforrás volt, ma is sokan használják takarítószerként és kozmetikai célokra a természetesebb módszereket kedvelők közül. Héjából fűszer vagy kandírozva édesség készül. Kiváló alapanyag a különböző ételek és italok ízesítéséhez, magában is fogyasztható. A gyermekek is szeretik, ugyanis leve felhasználható titkos íráshoz is, a vele leírt szavak csak hő hatására bukkannak elő.

A citromfa egész évben terem, kis termetű, maximum 5 méteresre nő meg. Már 7 fokon is jól érzi magát, így a mérsékelt éghajlatokon is megél. Viszonylag kevés gondozást igényel, csak a túlzsúfolt ágakat metszik időnként, illetve a magas ágakat visszavágják a bokros növés ösztönzésére.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Valószínűleg alig akad olyan háztartás az országban, ahol ne lenne megtalálható legalább egy zacskónyi fekete bors (Piper nigrum). A legcsípősebb borsfajtaként számon tartott növény a pirospaprika után a legnagyobb mennyiségben használt fűszer a magyar konyhában, akár...

bővebben
Ismerkedjünk meg a vetiverrel!

Ismerkedjünk meg a vetiverrel!

A khus-khus névre is hallgató ázsiai fűféle, a vetiver (Vetiveria zizanoides) a perjefélék családjába tartozik. Morfológiai jellemzőit tekintve nagyon hasonló a citromfűhöz, és az itthon is termő citronellához. A vetivert legalább 2000 éve ismeri az emberiség, már a...

bővebben
Ismerkedjünk meg a fahéjjal és a kassziával!

Ismerkedjünk meg a fahéjjal és a kassziával!

A fahéj (Cinnamomum zeylanicum) a Cinnamomum nemzetség számos fafajának belső kérgéből nyert fűszer, ténylegesen fa-héj, melyet főként aromás fűszerként és ízesítő adalékként használnak a világ legkülönfélébb konyháiban. Lélekápoló illata és íze illóolajából és...

bővebben
>