Ismerkedjünk meg a kék varádiccsal!

2020 Sze 19

A kék varádiccsal (Tanacetum annuum), a mediterrán medencében őshonos növénnyel számtalan néven találkozhatunk a különböző szépségápolási termékek vagy aromaterápiás készítmények leírásának olvasgatása közben. Hivatkoznak rá például csipkés facéliaként, marokkói kamillaként, de gyakran előfordul a másik latin nevén, Vogtia annuaként is. Bárhogyan is botlunk bele, nem tévesztendő össze az évelő, közönséges varádiccsal és a gilisztaűző varádiccsal sem. Ezek megjelenésre hasonlóak, utóbbi azonban rendkívül mérgező: bár a mezőgazdaságban és bio kertészetekben előszeretettel alkalmazzák, nemcsak a hangyákban képes kárt tenni, ha véletlenül ebből készül a tea otthon a kék varádics helyett.

Ugyan Marokkó állam emblematikus, őshonos növényként hivatkozik az eredetileg vadon növő, majd onnan betakarított növényre, széles körben elterjedt az a nézet is, hogy az ókori görögök fedezték fel először gyógyító hatásait. Azt is tudjuk, hogy már a bencés szerzetesek is ismerték, és lázat, emésztőrendszeri megbetegedéseket, reumát kezeltek vele, de a kanyarós betegek vagy a köszvényesek tüneteinek enyhítésére is használták.

A tárkonyhoz, az ürömhöz vagy a kamillához hasonlóan az őszirózsafélék családjába tartozik. Egynyári növény, mintegy 40 centi magasra nő. Levelei karcsúak, finom fehér szőr borítja őket, gömbszerű fészekvirágzata magasan helyezkedik el és sárga színben pompázik. A nevét nem is emiatt, hanem a belőle kinyert olaj indigó árnyalata miatt kapta, az ugyanis a kamazulén vegyület miatt jellegzetes kék színű.

Nagyszerű gyulladáscsökkentő és nyugtató hatása miatt hamar a szépségipar egyik kedvencévé vált: a pattanások elleni és hidratáló krémekben, a ránctalanító szérumokban, sőt néhány parfümben is megtalálható. A túlzott betakarítás miatt majdnem eltűnt a természetes élőhelyéről, de szerencsére ma már tudatosan ügyelnek a fajra, különböző fenntartható programokon keresztül pedig támogatott formában is termesztik.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a muskátlival!

Ismerkedjünk meg a muskátlival!

A ma már világszerte termesztett növény, az illatozó muskátli (Pelargonium graveolens) a Dél-afrikai Köztársaságból indult világhódító útjára. Őshazája főként az ország északi és a délnyugati tájai, illetve Mozambik és Zimbabwe. Európába a 18. században került....

bővebben
Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Valószínűleg alig akad olyan háztartás az országban, ahol ne lenne megtalálható legalább egy zacskónyi fekete bors (Piper nigrum). A legcsípősebb borsfajtaként számon tartott növény a pirospaprika után a legnagyobb mennyiségben használt fűszer a magyar konyhában, akár...

bővebben
Ismerkedjünk meg a vetiverrel!

Ismerkedjünk meg a vetiverrel!

A khus-khus névre is hallgató ázsiai fűféle, a vetiver (Vetiveria zizanoides) a perjefélék családjába tartozik. Morfológiai jellemzőit tekintve nagyon hasonló a citromfűhöz, és az itthon is termő citronellához. A vetivert legalább 2000 éve ismeri az emberiség, már a...

bővebben
>