Ismerkedjünk meg a nárdussal!

A macskagyökfélék családjába tartozó nárdus (Nardostachys jatamansi) kritikusan veszélyeztetett faj. A Himalája 3-5000 méter magas hegyi legelőin őshonos, a rizómáiért kizárólag Nepálban termesztik, ott ez a lakosság egyik fő bevételi forrása.

A begyűjtők Jatamansi néven hivatkoznak rá, utalva arra, hogy a növény szára olyan, mint az össszecsomósodott hajfürt, gyökere pedig mint a himalájai aszkéták hajkoronája. A nárdus név a latin nardus közvetítésével valószínűleg a szanszkrit naladam kifejezésből ered.

Olaját Indiától Európáig évszázadok óta használják parfümként, hagyományos gyógyszerként vagy vallási szertartásokon és temetéseken egyaránt. A közel-keleti népek a „legdrágább” felajánlásának jelképes aktusaként öntöttek belőle az áldozati füstölőbe, de a keresztény vallásban is fontos szerepet játszott. A tanítások szerint Mária Magdolna nárdusolajjal mosta le Jézus Krisztus lábát, és ezzel balzsamozták halála után.

 Évelő növény, 40-50 cm-nél ritkán magasabb. Tápanyagait vastag gyöktörzsében tárolja. Szára mereven áll, a végén gömbszerű fejben csoportosulnak harang alakú virágai, melyek lilás sárgás színben pompáznak. Jellegzetes, kellemes, kesernyés illatuk mással össze nem téveszthető. Föld feletti hajtásai rövidek, szőrös hajtásuk végén erednek háromerű szálas-lándzsás leveleik.

A lombfakadás előtt szedett, megszárított gyöktörzséből és szárából készített illóolajat vízgőz desztillációval nyerik ki. Napjainkban nagyon sokrétűen felhasználják, hiszen az Ayurveda szerint helyreállítja a test és lélek egyensúlyát, de kiváló álmatlanság és memóriazavar esetén is. Hajápolóként is hasznos, serkenti a hajnövekedést, emellett frissíti a bőrt és segít a körmök egészségének megőrzésében is.

További cikkek

Mézes-gyömbéres limonádé

Mindkét növény jól ismert összetevő tehát a kulináris világban, elsősorban az emésztőrendszerre gyakorolt jótékony hatásuk miatt.

BŐVEBBEN →

Leave a Comment

Scroll to Top
X
X
X