Ismerkedjünk meg a rozmaringgal!

2020 nov 09

A rozmaring (Salvia rosmarinus) az egyik legnagyobb múltra visszatekintő fűszer- és gyógynövényünk, az árvacsalánfélék családjába tartozik.  Szent növényként tisztelték már az ókori Görögországban, Egyiptomban és a héber kultúrában is. A középkorban gyógynövényként használták, a férfiak rozmaringágat helyeztek a hitvesük párnája alá, hogy elűzzék a rossz álmaikat, illetve a középkori esküvőkön asztaldíszként, a hűség és a tisztaság, a tiszta szerelem szimbólumaként jelent meg.

A Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik, Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában endemikus, ezeken a helyeken ma is találni vadon növő példányokat. A Kárpát-medencébe a rómaiak közvetítésével került be, Magyarországon Árpád-házi Szent Erzsébet szeretett növénye volt.

Neve rosmarinum alakban már Pedaniosz Dioszkoridész orvosbotanikai munkájában is olvasható, ő a tömjénszagú füvekhez sorolta. A rosmarinum egyes feltételezések szerint népetimológiával keletkezett a görög „illatos cserje” jelentésű rhops myrinos kifejezésből, mások szerint neve a ros marinus szavak összetétele, így jelentése „a tenger harmata”.

Sűrű, tömött, fásodó szárú cserje, 50−200 cm magas bokorrá is kinövi magát. Gyökérzete fás, elágazó, fiatalabb korában fehér, később világosbarna színű. Ágai viszonylag gyengék, eleinte szürkésfehérek, később sötétednek és a kérgük pikkelyessé válik. Örökzöld, tűszerű leveli rendkívül erős, aromás illatúak a mirigyszőrben levő illóolaj miatt. A levelek 1-4 cm hosszúak és 2-3 mm szélesek. Kétivarú virágai májustól július végéig nyílnak, leveles füzért alkotnak. Színűk kékesibolya, ritkán fehér. 

A növény szárazságtűrő, akár hetekig is túléli csapadék nélkül. Bár a félárnyékban és hűvösebb környezetben is fejlődik, igazán a jó vízgazdálkodású talajon és napsütésben érzi jól magát, illó- és aromanyagai is a sok napsütés hatására termelődnek. Évelő növényként, ha  télre betakarjuk, a kertben is áttelel és óriási bokorrá fejlődik.

Dísznövényként a kertekben, ablakládákban is szépen mutat, ekkor kámforszerű illatával tölti be a teret, és kitűnő rovarirtó hatása van. A kozmetikai ipar is előszeretettel használja az olaját, leveleivel pedig ételeket ízesítenek, számtalan szósz kihagyhatatlan összetevője.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a nárdussal!

Ismerkedjünk meg a nárdussal!

A macskagyökfélék családjába tartozó nárdus (Nardostachys jatamansi) kritikusan veszélyeztetett faj. A Himalája 3-5000 méter magas hegyi legelőin őshonos, a rizómáiért kizárólag Nepálban termesztik, ott ez a lakosság egyik fő bevételi forrása. A begyűjtők Jatamansi...

bővebben
Ismerkedjünk meg a szantálfával!

Ismerkedjünk meg a szantálfával!

A szantálfafélék családjába tartozó trópusi növényre, a fehér szantálfára (Santalum album) számos vallásban szent faként tekintenek. A hindu templomokban az istenségek szobrai, illetve gyakran a templom belső elemei is ebből készültek, és ma is az imádkozás...

bővebben
Ismerkedjünk meg a jázminnal!

Ismerkedjünk meg a jázminnal!

A különlegesen édes illatáról híres örökzöld növény, a jázmin (Jasminum grandiflorum) az olajfafélék családjába tartozik. A spanyol jázmin, Royal jázmin vagy katalán jázmin néven is ismert faj eredetileg Délkelet-Ázsiában, az Arab-félsziget keleti és északkeleti...

bővebben
>