[et_pb_section fb_built=”1″ _builder_version=”3.22″][et_pb_row _builder_version=”3.25″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”3.25″ custom_padding=”|||” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text _builder_version=”4.5.1″ custom_padding=”||0px|||” hover_enabled=”0″]
A rózsabors a perui borsfa (Schinus molle) termése. A fa a szappanfavirágúak közé tartozik, azon belül is a szömörcefélék családjának egyik tagja. Bár nevükben hasonlók, valójában rendszertanilag nem áll kapcsolatban a borssal, viszont a kesudió, a pisztácia és a mangó közeli rokonai. Rózsabors, brazil bors, rózsabogyó néven is ismert. Elsősorban Brazíliában, Peruban, Argentínában és Paraguay környékén őshonos, de egyes fajtái ideális körülmények között gyorsan nőnek és máshol is megélnek. A fagyot nem bírja, 10°C alatti hőmérsékleten szenved és elpusztul, a fényre is nagy szüksége van.
Fűszernövényként, vagy dísznövényként több szubtrópusi és trópusi éghajlatú területre is betelepítették, így például a Hawaii-szigetekre vagy Madeirára. A trópusi éghajlathoz olyan jól alkalmazkodott, hogy Floridában túlszaporodott, és évek óta gyomnövényként kezelik. Még irtási tervet is készítettek arra, hogy megszabaduljanak tőle.
[/et_pb_text][et_pb_image src=”https://olajozunk.hu/wp-content/uploads/2020/08/38565397602_943b234c15_b.jpg” title_text=”rózsabors” _builder_version=”4.5.1″ _module_preset=”default” hover_enabled=”0″][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version=”4.5.1″ custom_padding=”||0px|||” hover_enabled=”0″]
A fa átlagosan 5−18 méter magasra nő meg. Ágai a szomorúfűzhöz hasonló módon csüngenek, szárnyalt levelei 20−30 cm nagyságúak, virágai fehéres árnyalatúak. Termése piros színű, kb. 4 mm-es kis bogyó, vékony csonthéjjal és maggal a közepén, ezek szintén fürtökben csüngenek. A bogyók cukortartalma viszonylag magas, így íze édeskés, leginkább a borókabogyóéra hasonlít. A borstól megszokott csípős ízt természetesen nem hozza, mivel hiányzik belőle az a vegyület (piperin), ami ezért felel az általunk tipikusnak megismert borsnál, viszont az illóolajtartalma mintegy 3−5%, ennek köszönhetően kifejezetten aromás. Hajtásai letörve, illetve levelei lemorzsolva a borshoz hasonló illatúak. Fűszerként kevéssé használják, mivel az íze nem túl jellegzetes, az ételek díszítésére és az asztal ékeként viszont tartják a háztartásokban.
[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]
