Ismerkedjünk meg a rózsával!

2020 jún 30

A rózsák több ezer éve különleges helyet foglalnak el a növénykultúránkban, a világ minden táján hamar töretlen népszerűségre tettek szert. Szapphó a virágok királynőjének titulálta őket, azóta is számtalan művészeti ág tárgyai és ihletői. A mintegy 200 fajt számláló növénynemzetség a rózsafélék családjába tartozik, a többségüket besorolhatjuk a vadrózsa, törperózsa, talajtakaró rózsa, futórózsa, ágyásrózsa ésa bokorrózsa típusokba.

A fajok többsége az Egyenlítőtől északra, főleg a mérsékelt égövben található meg, de néhány délebbre, Mexikóban, Etiópiában és a Fülöp-szigeteken is endemikus.

Neve a latin rosa („rózsa”) szót visszafejtve a perzsa vrda („rózsa”) és wrdho („tüske”) kifejezésre vezethető vissza, utalva rá, hogy a szárak alsó részén apró tüskéket visel a növény.

A nem nemesített fajok cserje vagy kúszónövény alkatúak, magasságuk az átlagos 2-5 métertől akár 20 méter is lehet. Fajai nagyon változékonyak megjelenésben, ráadásul egymással is könnyen kereszteződnek, így megnehezítve az elkülönítésüket a botanikusok számára.

A legtöbb lombhullató, csak néhány örökzöld vagy télizöld. Leveleik általában összetettek, 3−13 levélkével és pálhával, a szélük csipkés. A szárakon kevés kivételtől eltekintve apró tüskék találhatók. A növények szabad levegőn hosszú életűek, mérsékelt csapadékot és rengeteg fényt igényelnek.

A rózsák virágai nagyok, általában fehérek vagy rózsaszínűek, néhány esetben sárgák, pirosak. A hagyományos rózsák virágai erős illatúak, de csak egyszer virágoznak az évben. A folyton virágzó fajok nem mindegyike erős illatú, de a nyár folyamán többször is virágba borulnak. Kellemes illatuknak köszönhetően méhek és egyéb rovarok porozzák be őket.

A díszítési cél mellett folyamatosan egyre szebb és a legkülönönzőbb felhasználási célokra tökéletesen alkalmas növényeket állítanak elő a nemesítési folyamattal. Már a rómaiak is gyógyszereket és édességet készítettek a virágból, illetve használták az illóolaját is. Később, a középkori török udvarban emellett fogyasztották zseléként, sörbetként és mézes édesség formájában. A virágszirmok íze igen változatos, a klasszikus, régi nemesítések virágai parfümösek, a zöld almához vagy a szamócához hasonlítanak.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a nárdussal!

Ismerkedjünk meg a nárdussal!

A macskagyökfélék családjába tartozó nárdus (Nardostachys jatamansi) kritikusan veszélyeztetett faj. A Himalája 3-5000 méter magas hegyi legelőin őshonos, a rizómáiért kizárólag Nepálban termesztik, ott ez a lakosság egyik fő bevételi forrása. A begyűjtők Jatamansi...

bővebben
Ismerkedjünk meg a szantálfával!

Ismerkedjünk meg a szantálfával!

A szantálfafélék családjába tartozó trópusi növényre, a fehér szantálfára (Santalum album) számos vallásban szent faként tekintenek. A hindu templomokban az istenségek szobrai, illetve gyakran a templom belső elemei is ebből készültek, és ma is az imádkozás...

bővebben
Ismerkedjünk meg a jázminnal!

Ismerkedjünk meg a jázminnal!

A különlegesen édes illatáról híres örökzöld növény, a jázmin (Jasminum grandiflorum) az olajfafélék családjába tartozik. A spanyol jázmin, Royal jázmin vagy katalán jázmin néven is ismert faj eredetileg Délkelet-Ázsiában, az Arab-félsziget keleti és északkeleti...

bővebben
>