Ismerkedjünk meg a vetiverrel!

2020 okt 09

A khus-khus névre is hallgató ázsiai fűféle, a vetiver (Vetiveria zizanoides) a perjefélék családjába tartozik. Morfológiai jellemzőit tekintve nagyon hasonló a citromfűhöz, és az itthon is termő citronellához.

A vetivert legalább 2000 éve ismeri az emberiség, már a tamil irodalomban is olvasni az orvosi célú alkalmazásáról. Idegrendszert nyugtató hatása miatt gyakran hivatkoznak rá a nyugalom olajaként is. Indiában, Jáván, Tahitiben, Burmában és Sri Lankán őshonos, ma is szabadon nő ezeken a helyeken, ugyanakkor termesztik Dél-Indiában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Japánban, Brazíliában és Nyugat-Afrikában, illetve Jamaicán is.

Az illatos növény extrém módon tűri a környezet szélsőséges viszontagságait. A legtöbb fűféléhez hasonlóan szárazságtűrő, akár 55 fokon is elvisel, de a hideg idő sem pusztítja el: -15 fokig zöldell, alatta pedig ugyan ellilul és elpusztul a felszín feletti része, de a talajban levő részek túlélik, és a körülmények enyhülésével újra kihajtanak. Az árvizet is kibírja, akár két hónapig is életben tud maradni, ha a víz tiszta felette. Legjobban a 25 fok körüli hőmérsékleten érzi magát. Félárnyékos helyen, homokos vályogtalajban optimálisan fejlődik.

Átlagosan 1,5 méter magas példányokkal találkozni, kedvező feltételek mellett azonban akár 3 méter magasra is szökkenhetnek a merev, egyenes szárai. Levelei is hosszúak, keskenyek és meglehetősen merevek, színük élénk zöld.

Gyökerei szőnyegszerű, bonyolult hálózatot alkotnak a talajban. A családba tartozó más fajoktól eltérően azonban jellemzően nem oldalirányba, hanem lefelé nőnek; akár 3-4 méter mélyre is akár egyetlen év alatt, ugyanis 13 fok feletti hőmérsékleten naponta átlagosan 12,6 centit nő a gyökere. Ezt a tulajdonságát kiaknázva számos helyen a talajerózió ellensúlyozására használják, a kávé- és teaültetvényeken, illetve a rizsföldeken, valamint patakpartokon, teraszokon is gyakori természetes megoldás.

Viszonylag gyorsan növő, magas energiatartalmú szára miatt takarmányként is termesztik, de megtalálni a kézműves piacokon kötélként, füstölőkben vagy fonallá alakítva. Az ayurvédikus szappanok mellett különböző pattanásra, sebekre való krémekben, parfümökben találkozni vele. A gyökérből nemcsak olaj készül, hanem étel is. A sötétzöld gyökérszirupot vízzel, cukorral és citromsavval elkeverve khus-szirupként árusítják, desszertek, fagylaltok ízesítője.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a muskátlival!

Ismerkedjünk meg a muskátlival!

A ma már világszerte termesztett növény, az illatozó muskátli (Pelargonium graveolens) a Dél-afrikai Köztársaságból indult világhódító útjára. Őshazája főként az ország északi és a délnyugati tájai, illetve Mozambik és Zimbabwe. Európába a 18. században került....

bővebben
Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Ismerkedjünk meg a fekete borssal!

Valószínűleg alig akad olyan háztartás az országban, ahol ne lenne megtalálható legalább egy zacskónyi fekete bors (Piper nigrum). A legcsípősebb borsfajtaként számon tartott növény a pirospaprika után a legnagyobb mennyiségben használt fűszer a magyar konyhában, akár...

bővebben
Ismerkedjünk meg a fahéjjal és a kassziával!

Ismerkedjünk meg a fahéjjal és a kassziával!

A fahéj (Cinnamomum zeylanicum) a Cinnamomum nemzetség számos fafajának belső kérgéből nyert fűszer, ténylegesen fa-héj, melyet főként aromás fűszerként és ízesítő adalékként használnak a világ legkülönfélébb konyháiban. Lélekápoló illata és íze illóolajából és...

bővebben
>