Ismerkedjünk meg a zellerrel!

A zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény, a zeller (Apium graveolens) őshazája a mediterrán medence. A nemzetség ugyanakkor ma már világszerte elterjedt, különösen a Földközi-tenger medencéjében, Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában találni meg. A leggazdagabb lelőhelyek Argentína és Chile.

A növényről az első írásos emlék az 5. századi Kínából származik, de Homérosz Odüsszeia című művében is említi szalinonként, ott Calypso barlangja körül nőtt a kertjét színesítve. Mai nevét 1664-ben datálták először, az angolba valószínűleg francia-olasz közvetítéssel került, az ókori görög selinon latinizációjaként. Legkorábbi feljegyzett formája a mükénéi se-ri-no. Tudományos leírását Carl Linnaeus, a 18. században élt svéd botanikus, fizikus végezte el.

A zeller kétnyári vagy évelő lágyszárú. Akár 80-120 cm magasra is megnövő szára meglehetősen durván barázdált, húsos gyökérből emelkedik ki. Tőlevelei levélrózsát alkotnak, ezek akár 40-60 cm hosszúak is lehetnek, levélnyelük általában hosszú és vastag, a levéllemez pedig romboid módon szabdalt. A zöld szárlevelek ehhez hasonlóak, csak kisebbek. Szintén keskenyek, lándzsa alakúak. Virágzata összetett ernyő, sok virággal, a szirmok zöldesfehér színűek. A virágokban két bibe található, a növény önbeporzásra nem képes. A termésben található barna és szürkésbarna magok lapos oldalukkal simulnak egymásnak, 4-5 évig csírázóképesek. Gumója hófehér, fehér, krémszínű vagy sárgásfehér, tömege 250-400 gramm között változik.

A zeller a többi gyökérfélénél több fényt igényel, árnyékban a gumófejlődése nem kielégítő. Virágja is csak 12 óránál hosszabb megvilágítás esetén fejlődik ki. Hőigénye közepes, szikleveles korában 12 fok számára az optimális, lombos állapotában a talajban a -4 fokot is elbírja. Virágozni és igazán széppé fejlődni azonban a 19-26 fok közötti hőmérsékleten fog.

Vízigénye nagy, a csírázáshoz és a fejlődéshez is sok nedvességre van szüksége a talajban és a levegőben is, emiatt is olyan sikeres a termesztése a Mediterráneum térségében.

Korai gyógynövényként való használata mellett Egyiptomban már fűszernövényként is fontos szerepet játszott. A 19. századi Angliában luxuscikk volt, külön zellervázában szolgálták fel fogások közötti frissítőként. Nyersen való fogyasztása finom íze mellett jótékony hatásai miatt is ajánlott. A C-vitamin mellett foszfor, mész és többféle antioxidáns is található benne, kutatások alátámasztották rákmegelőző hatását is. Gyulladáscsökkentőként is alkalmazzák, illetve többféle B-vitaminja erősíti az idegrendszert, enyhíti a szorongást.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a cickafarkkal!

Az orvosi cickafark (Achillea millefolium), egérfarkúfű, ezerlevelűfű, pulykafű vagy a cickoró néven is ismert virágos növény az őszirózsafélék családjába tartozik. Az északi féltekén (Ázsiában, Európában …

BŐVEBBEN →

Zöldcitromos reggeli joghurt

Mindkét növény jól ismert összetevő tehát a kulináris világban, elsősorban az emésztőrendszerre gyakorolt jótékony hatásuk miatt.

BŐVEBBEN →

Emelkedj a dōTERRAval!

Hogy miért rajongunk a dōTERRAért? Mert mindig felemel! https://www.youtube.com/watch?v=H3utbHyIMlQ

BŐVEBBEN →

Leave a Comment

Scroll to Top
X
X
X