A limeként vagy savanyú citromként is ismert zöldcitrom (Citrus aurantiifolia) egy citrusféle, amely a rutafélék családjába tartozik. Délkelet-Ázsiából és az indonéz szigetvilágból származik, természetes előfordulási helyei a trópusi és a mediterrán területek.
Afrikában már i.sz. 1000 tájékán ismerték, Európában azonban csak a 12–13. század környékén jelent meg a fűszer- és tömjénkereskedelem révén. A 19. századi brit matrózok a skorbut megelőzésének érdekében naponta kaptak a szigorúan katonai titokként kezelt vitaminbombából, innen a ma is élő Limey becenevük. Napjainkban az évente közel 20 millió tonnányi éves termés legfőbb előállítói India, Mexikó, Kína, Argentína, Brazília és Törökország, ők adják a globális termelés 65%-át.
A zöldcitromfa akár 5-6 méter magasra is nőhet, ehhez azonban metszeni kell őket. Enélkül általában csak a cserjeméretet érik el. Elterülő ágai tövisesek és szabálytalanok, halványzöld levelei kicsik, 2,5-9 cm hosszúak. Virágzásakor apró, mintegy 25 mm-es fehér virágokból álló virágcsoportok díszelegnek rajta, melyekből később a tojásdad termése fejlődik. A zöld termés héja vékony, sárgászöld színű húsa lédús és savanyú. Gyümölcsei a narancsénál kisebbek, átlagosan 4-6 cm nagyságúak. A gyümölcs illata is különbözik a citrométól magasabb savtartalma miatt.
Tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű földben fejlődik a legjobban. Trópusi növényként nem tűri a 10 foknál alacsonyabb hőmérsékletet, és kifejezetten fényigényes.
Bár nem tartalmaz annyi C-vitamint, mint a citrom, magas a B1- és B2-vitamin-, kalcium-, foszfor-, vas- és káliumtartalma is. Fogyasztása javítja a légzési rendellenességeket, csökkenti a cukorbetegség és a szívbetegség kialakulásának kockázatát, antioxidáns hatásai pedig a rákos betegségekkel való megküzdésben hasznosak. Jótékony hatásai mellett szívesen alkalmazzák koktélokhoz és édességekhez, de savanyú mártásokat is készítenek belőle. A levet is tartósítják, gyümölcsléként és konzervkészítményekhez is használják; a héjból pedig olajat állítanak elő.
