Ismerkedjünk meg az édesköménnyel!

2020 máj 23

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék családjába tartozó növény, melyet vezérkapor, vagy a Balaton déli részén ánizskapor néven is ismerünk. A mediterrán régióban őshonos, főleg tó- és folyópartokon található. A görögök, egyiptomiak, kínaiak és az indiaiak már az ókorban ismerték jótékony hatásait. Hozzánk a rómaiak hozták el, és századokon át kolostorok kertjeiben termesztették a fűszer- és gyógynövényként egyaránt jelentős édesköményt.

Az édeskömény évelő, ritkán kétéves növény, melynek 30–40 centiméter hosszú, orsó alakú főgyökere kívül piszkosfehér, belül hófehér. Erősen elágazó kékeszöld színű szára 1–2 méter magasra nő meg. Többszörösen szárnyasan összetett levelei szórt állásúak. Termése nagyon hasonlít a kaporéhoz, de annál nagyobb. Az 5–8 mm hosszú, zöldesbarna vagy zöldessárga termés csípős és kissé édeskés ízű, fűszernek ez a legjobb.

A növénynek elsősorban illóolajának hatóanyagai miatt számos gyógyászati és egészségügyi előnye van. Az indiai szubkontinensen elterjedt szokás édesköménymagokat rágcsálni étkezés után, hogy megkönnyítsék, ösztönözzék az emésztést, és kellemesebb legyen a lehelletük – általánosságban elmondható, hogy az édeskömény segíti a gyomor- és a bélrendszer egészséges működését.

Ráadásul remek C vitamin forrás is: egy csésze édeskömény a napi C-vitaminszükségletnek csaknem 20%-át teszi ki. A C-vitamin erősíti az immunrendszert, segít regenerálni a bőrszövetet, támogatja a kollagéntermelést, és antioxidánsként védi az erek falát a szabadgyökök káros hatásaitól, amelyek gyakran szívbetegségekhez vezethetnek.

A vas és a hisztidin – egy édesköményben található aminosav – egyaránt segíthetnek enyhíteni a vérszegénység tüneteit. Míg a vas a hemoglobin fő alkotóeleme, a hisztidin serkenti a hemoglobin képződését, és hozzájárul a vér egyéb összetevőinek termelődéséhez is. Az édeskömény szintén remek partner lehet a bakteriális fertőzések által okozott hasmenés elleni küzdelemben, mivel egyes összetevői, mint például az anetol és a cineole, fertőtlenítő és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a zellerrel!

Ismerkedjünk meg a zellerrel!

A zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény, a zeller (Apium graveolens) őshazája a mediterrán medence. A nemzetség ugyanakkor ma már világszerte elterjedt, különösen a Földközi-tenger medencéjében, Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és...

bővebben
Ismerkedjünk meg a nárdussal!

Ismerkedjünk meg a nárdussal!

A macskagyökfélék családjába tartozó nárdus (Nardostachys jatamansi) kritikusan veszélyeztetett faj. A Himalája 3-5000 méter magas hegyi legelőin őshonos, a rizómáiért kizárólag Nepálban termesztik, ott ez a lakosság egyik fő bevételi forrása. A begyűjtők Jatamansi...

bővebben
Ismerkedjünk meg a szantálfával!

Ismerkedjünk meg a szantálfával!

A szantálfafélék családjába tartozó trópusi növényre, a fehér szantálfára (Santalum album) számos vallásban szent faként tekintenek. A hindu templomokban az istenségek szobrai, illetve gyakran a templom belső elemei is ebből készültek, és ma is az imádkozás...

bővebben
>