Ismerkedjünk meg az oregánóval!

A szurokfű nemzetségbe tartozó fűszer- és gyógynövényt vadmajoránnaként vagy oregánóként  (Origanum vulgare) ismerjük. Neve az origanum görög szóból ered, ahol az oros előtag „hegy”, a ganos utótag „ragyogás” jelentésű, „a hegy ékessége” összetételként fordítható. Őshazája a Földközi-tenger medencéjére tehető, ma már Észak-Amerikában, illetve Európa- és Ázsia-szerte előfordul vadon és termesztett formában egyaránt. Hazánkban is gyakran felbukkan a meszes talajokon, főleg hegyoldalakban és erdőszéleken.

Már az ókori Egyiptomban is ismerték gyógyító hatását, köhögés csillapítására használták, a görögök emellett sérüléseket is gyógyítottak vele. Európában leginkább fűszerként terjedt el, sajátságos íze a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztet, bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva a mediterrán konyha jellegzetes ismertetője.

A szurokfű közepesen magas félcserje, 30-80 cm magas, évelő növény. Vízigénye is alacsony, így kifejezetten igénytelennek számít, a tűző napot is elviseli. Gyökérzete kúszó, fokozatosan fásodó. Szára gazdagon elágazik, négyélű, barnásvörös színű.  Zöld levelei átellenes vonásúak és tojásdadok, a csúcs felé hegyesednek. Bíborszínű murvalevelei szintén hosszúkásak. Virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő tálörvekből jönnek létre, aprók, fehér vagy bíborszínűek, júniustól szeptemberig virágoznak. Termése barna színű, alig 1 mm-es. Termesztéskor magvetéssel vagy tőosztással szaporítják.

Leveleit szárítás után leforrázva nyugtatóként fogyasztják, illetve ételízesítésre, festékkészítésre is használják.

További cikkek

Sajnos nem tudunk kapcsolódó cikkeket mutatni, de keress bátran Téged érdeklő témákat!

Leave a Comment

Scroll to Top
X
X
X