Ismerkedjünk meg az óriás tujával! 

2020 aug 09

Az óriás tuja (Thuja plicata) örökzöld növény, a ciprusfélék családjának képviselője, az egyik legismertebb tűlevelű. Napjainkban a Föld növényzetének mintegy ötödét ez alkotja. Leginkább az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, illetve Kanada délnyugati részén elterjedt, de Alaszkában is fellelhető, újabban pedig a mérséklet égövi tájakon is telepítik, így Európában, Ausztráliában is találkozhatunk vele.

Az angolban a tuja jelentésű arborvitae kifejezés életfát jelent,  az észak-amerikai bennszülöttek is hosszú életet adó faként tartották számon. Gyakran ebből készítették a vallási szertartásokhoz szükséges tárgyakat is, a legrégebbi leletek 5000−8000 évesek a radiokarbonos kormeghatározás szerint. Tudományos nevében a plicata görög eredetű, jelentése „lemezekbe hajtott”. Magyar elnevezése a méretére utal.

Kedveli a sűrű erdőket, a hegyek oldalát, de megél a mocsarakban és a folyómedencékben is. Árnyékos helyen is jól szaporodik, akár 12−45 méter magasra is megnő, törzsének átmérője pedig a 6−7 métert is elérheti. A legnagyobb példány nevet is kapott (Quinault Lake Red Cedar) impozáns megjelenése előtt tisztelegve, ugyanis mintegy 55 méter magas és kb. 500 köbméternyi faanyagot tartalmaz.

Az óriás tuja, ha más fáktól távol növekszik, akkor az ágai a talajszinthez közel is fejlődnek és szerteágaznak; ha más fajokkal vagy fajtársaival társul, akkor azonban ágai csak magasan nőnek, ahol a napfény jobban éri őket. Egyes példányai több mint ezer évig élnek, a Queen Charlotte-szigeteken több 900 évnél idősebb példány található.

Zöld levelei laposak, pikkelyszerűek, az ágak két oldalán helyezkednek el és 90 fokos szögben követik egymást. Érdekesség, hogy a levél fonákján apró gázscserenyílások vannak, ezeket fehér pontoknak látjuk. A fa tobozai kb 1,5−2 centiméter hosszúak, alig 5 milliméter átmérőjűek, 8−12 pikkellyel borítottak.

Felhasználása sokrétű: nagymértékű ellenálló képessége miatt kiváló építőanyag kültérre is, hajók padozatát is szívesen készítek belőle. Könnyű súlya miatt a hangszerkészítők is felfedezték, és a gitárok tetőanyagához használják. Dísznövényként is elterjedt, gyakran látni több méter magas és formára nyírt sövényekben.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a grépfrúttal!

Ismerkedjünk meg a grépfrúttal!

A citrancsként is ismert grépfrút (Citrus x paradis) a pomelo és a narancs hibridje, előbbihez azonban közelebb áll. A legfiatalabb citrusféleként tartják számon, csak az 1750-es években fedezték fel Barbadoson. Grapefruitnak John Lunan jamaikai botanikus nevezte el...

bővebben
Ismerkedjünk meg a balzsamfenyővel!

Ismerkedjünk meg a balzsamfenyővel!

A balzsamos jegenyefenyőként is gyakran emlegetett balzsamfenyő (Abies balsamea) a fenyőfélék családjába, azon belül is a jegenyefenyők rendjébe tartozik. Elsősorban Észak-Amerika flóraterületén és Kanadában endemikus. Keleten egészen Labradorig és Új-Fundlandig,...

bővebben
Ismerkedjünk meg a zöldcitrommal!

Ismerkedjünk meg a zöldcitrommal!

A limeként vagy savanyú citromként is ismert zöldcitrom (Citrus aurantiifolia) egy citrusféle, amely a rutafélék családjába tartozik. Délkelet-Ázsiából és az indonéz szigetvilágból származik, természetes előfordulási helyei a trópusi és a mediterrán területek....

bővebben
>