Ismerkedjünk meg az óriás tujával! 

2020 aug 09

Az óriás tuja (Thuja plicata) örökzöld növény, a ciprusfélék családjának képviselője, az egyik legismertebb tűlevelű. Napjainkban a Föld növényzetének mintegy ötödét ez alkotja. Leginkább az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, illetve Kanada délnyugati részén elterjedt, de Alaszkában is fellelhető, újabban pedig a mérséklet égövi tájakon is telepítik, így Európában, Ausztráliában is találkozhatunk vele.

Az angolban a tuja jelentésű arborvitae kifejezés életfát jelent,  az észak-amerikai bennszülöttek is hosszú életet adó faként tartották számon. Gyakran ebből készítették a vallási szertartásokhoz szükséges tárgyakat is, a legrégebbi leletek 5000−8000 évesek a radiokarbonos kormeghatározás szerint. Tudományos nevében a plicata görög eredetű, jelentése „lemezekbe hajtott”. Magyar elnevezése a méretére utal.

Kedveli a sűrű erdőket, a hegyek oldalát, de megél a mocsarakban és a folyómedencékben is. Árnyékos helyen is jól szaporodik, akár 12−45 méter magasra is megnő, törzsének átmérője pedig a 6−7 métert is elérheti. A legnagyobb példány nevet is kapott (Quinault Lake Red Cedar) impozáns megjelenése előtt tisztelegve, ugyanis mintegy 55 méter magas és kb. 500 köbméternyi faanyagot tartalmaz.

Az óriás tuja, ha más fáktól távol növekszik, akkor az ágai a talajszinthez közel is fejlődnek és szerteágaznak; ha más fajokkal vagy fajtársaival társul, akkor azonban ágai csak magasan nőnek, ahol a napfény jobban éri őket. Egyes példányai több mint ezer évig élnek, a Queen Charlotte-szigeteken több 900 évnél idősebb példány található.

Zöld levelei laposak, pikkelyszerűek, az ágak két oldalán helyezkednek el és 90 fokos szögben követik egymást. Érdekesség, hogy a levél fonákján apró gázscserenyílások vannak, ezeket fehér pontoknak látjuk. A fa tobozai kb 1,5−2 centiméter hosszúak, alig 5 milliméter átmérőjűek, 8−12 pikkellyel borítottak.

Felhasználása sokrétű: nagymértékű ellenálló képessége miatt kiváló építőanyag kültérre is, hajók padozatát is szívesen készítek belőle. Könnyű súlya miatt a hangszerkészítők is felfedezték, és a gitárok tetőanyagához használják. Dísznövényként is elterjedt, gyakran látni több méter magas és formára nyírt sövényekben.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a kék varádiccsal!

Ismerkedjünk meg a kék varádiccsal!

A kék varádiccsal (Tanacetum annuum), a mediterrán medencében őshonos növénnyel számtalan néven találkozhatunk a különböző szépségápolási termékek vagy aromaterápiás készítmények leírásának olvasgatása közben. Hivatkoznak rá például csipkés facéliaként, marokkói...

bővebben
Ismerkedjünk meg a rózsaborssal!

Ismerkedjünk meg a rózsaborssal!

A rózsabors a perui borsfa (Schinus molle) termése. A fa a szappanfavirágúak közé tartozik, azon belül is a szömörcefélék családjának egyik tagja. Bár nevükben hasonlók, valójában rendszertanilag nem áll kapcsolatban a borssal, viszont a kesudió, a pisztácia és a...

bővebben
Ismerkedjünk meg a cédrussal!

Ismerkedjünk meg a cédrussal!

A cédrus (Cedrus), ez a fenséges, díszes örökzöld növény az északi flórabirodalom (Boreálisz) egyik őshonos lakója volt, míg nem élőhelye a virágos növények térhódításával párhuzamosan egyre kisebb területre zsugorodott. Korábban a teljes északi mérsékelt égövet...

bővebben
>