Ismerkedjünk meg az orvosi citromfűvel!

2020 júl 28

Az orvosi citromfű (Melissa officinalis), más néven mézfű, citromszagú melissza az egyik legrégebben használt gyógynövényünk. Kis-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, valamint a Földközi-tenger környékén endemikus, bár vadon kevésbé található meg, inkább termesztett növényként találkozunk vele a kertjeinkben vagy ültetvényeken. Értékét hamar felismerték, a görögök például a méhcsaládok kirajzásának megakadályozására használták, innen kapta latin nevét is (ti. Melissa, „mézelő méh”). Gondozására kiemelt figyelmet fordítottak a rómaiak és az arabok is. Nyugat-Európába a Benedek-rendi szerzetesek hozták be, hogy kolostorkertjeikben virágozzanak. Túlélésükre annyira vigyáztak, hogy Nagy Károly császár 810-től a Capitulare de vilis rendeletben írta elő a termesztését.

Magyar nevét 1775-ben említik először (Csapó József füveskönyvében), a citrom előtag itt már az illatára utal, a fű utótag csak magyarázó szerepű.

A tartósan 20 fok feletti meleg, napos helyeken érzi jól magát, de a telet is túléli, ha hótakaró borítja, így az itthoni telek nem tesznek kárt az évelő növényben. Ideális körülmények között akár 150 cm magasra is megnő. Levelei erős citromillatot árasztanak, tojásdad alakúak, csipkés fűrészes szélűek, a szárhoz rövid nyéllel kapcsolódnak. A fénylő, sötétzöld levéláradat felső harmadában helyezkednek el álörvökben rózsaszín és fehér virágai, melyek tízesével-húszasával nyílnak július és augusztus folyamán, illetve a kb. 1 mm hosszú, fekete termései. Virágában különösen sok a nektár, a méhek ezért nagyon kedvelik, kiváló legelő nekik. Az emberek zöld állapotban fűszerként is használják, süteményekben a citromot is helyettesítheti.

A citromfű gyógynövényként és fűszernövényként egyaránt ismert: vírusölő tulajdonságai miatt kedvelt, remekül alkalmazható idegnyugtatóként, gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén. Különösen hasznos az emésztés javításában és gyomorpanaszok kezelésében. A karmelitavíz néven ismert szer egyik fő hatóanyaga.

További cikkek

Ismerkedjünk meg a grépfrúttal!

Ismerkedjünk meg a grépfrúttal!

A citrancsként is ismert grépfrút (Citrus x paradis) a pomelo és a narancs hibridje, előbbihez azonban közelebb áll. A legfiatalabb citrusféleként tartják számon, csak az 1750-es években fedezték fel Barbadoson. Grapefruitnak John Lunan jamaikai botanikus nevezte el...

bővebben
Ismerkedjünk meg a balzsamfenyővel!

Ismerkedjünk meg a balzsamfenyővel!

A balzsamos jegenyefenyőként is gyakran emlegetett balzsamfenyő (Abies balsamea) a fenyőfélék családjába, azon belül is a jegenyefenyők rendjébe tartozik. Elsősorban Észak-Amerika flóraterületén és Kanadában endemikus. Keleten egészen Labradorig és Új-Fundlandig,...

bővebben
Ismerkedjünk meg a zöldcitrommal!

Ismerkedjünk meg a zöldcitrommal!

A limeként vagy savanyú citromként is ismert zöldcitrom (Citrus aurantiifolia) egy citrusféle, amely a rutafélék családjába tartozik. Délkelet-Ázsiából és az indonéz szigetvilágból származik, természetes előfordulási helyei a trópusi és a mediterrán területek....

bővebben
>