Trópusi és nedves Madagaszkár keleti partvidéke tökéletes körülményeket biztosít a szegfűszegfák számára. A szegfűszeget először az 1900-as évek elején vitték be Madagaszkárba, ahol nagyon jól érzi magát a növény, mert a szigetország keleti partvidékén számos domb található, ami segít megvédeni az ültetvényeket a ciklonoktól.
A környező országokban termesztett szegfűszegfákkal ellentétben Madagaszkár szegfűszegfáit félvad körülmények között termesztik: csak alkalmi gyomlálást és karbantartást igényelnek. A szegfűszegfák nagy része tíz-tizenötös kis foltokban nő, nem ritkán a kávéfák mellett. Körülbelül három évbe telik, amíg a szegfűszegfa betakarításra alkalmas lesz.
A szegfűszegolajat szegfűszeg rügyekből állítják elő. Az őszi betakarítást kézzel végzik, akkor amikor a rügyek élénkpirossá válnak, közvetlenül a virágzásuk előtt. A betakarítás után a szegfűszeg rügyeit száradni hagyják a napsütésben. Szárítás után a szegfűszeg rügyeit a part menti Mananjary városába viszik lepárlásra.
